Kockázatosnak tűnt — és mégis, pontosan ez az a fajta merész húzás, ami az Aston Martin szezonjára rá is fért. Adrian Newey, a modern F1 egyik legnagyobb aerodinamikai varázslója ezúttal nem csak finomhangolta, hanem egy teljesen új ötlettel állt elő: egy duplapadlós megoldással, ami a megszokottnál másképp tereli és vezeti el a levegőt az autó hátsó részéhez. Nem “középutas” fejlesztésről van szó, hanem olyan koncepcióról, amely első ránézésre akár vitatható is lehetne — viszont éppen ettől lesz izgalmas.
A...... Nagydíjon aztán kiderült, hogy nem pusztán elméleti játék: a fejlesztési csomag első elemei működnek, ráadásul nem is akárhogyan. A verseny hangulatát különösen jól fűtötte fel, hogy Fernando Alonso és Lance Stroll is komolyan odatette magát a mogyoródi körülmények között. Alonso lendülete és Stroll kitartó tempója együtt azt sugallta, hogy az autó nem csak egy-egy pillanatra villant, hanem értelmezhető irányban fejlődik. Az eredmény pedig — a jó hangulat mellett — egyértelmű üzenet: ez a csomag nem egy “egyszer próbáljuk ki” jellegű kísérlet, hanem egy nagyobb folyamat első állomása.
És hogy mi a következő lépés? A csapat a következő futamokon további komoly frissítéseket vet be a kasztnin, illetve a Honda erőforrásán. Ez a kombináció mindig különleges figyelmet érdemel: az aerodinamika és a hajtáslánc együtt tud igazán nagyot dobni egy csomag teljesítményén, főleg akkor, ha a kiinduló koncepció is merész. Most pedig úgy tűnik, az Aston Martin pontosan ezt csinálja — okosan, fokozatosan, de nem félve attól, hogy nagyobb ugrásokra is készen áll.
A különlegesség ráadásul nem csak az autóban van, hanem a csapat gondolkodásában is. A korábbi F1-es tervező, Gary Anderson elemzésében úgy fogalmazott: a silverstone-i istálló teljesen más logikát követ, mint a mezőny többsége. A riválisok nagy része jellemzően a McLaren által “bevált” mintát viszi tovább, és igyekszik hasonló megoldásokat alkalmazni. Neweyék viszont inkább letérnek a megszokott útról: nem azért, mert mindenképp ellent akarnának mondani, hanem mert úgy látják, van másik — akár hosszabb, kockázatosabb — út, ami végül előnyt hozhat.
A hangulat tehát adott: a ........ Nagydíj megmutatta, hogy az Aston Martin nem csak beszél, hanem ténylegesen épít. A duplapadlós koncepció pedig — bármennyire is merésznek tűnik — pont azt bizonyítja, hogy Newey-féle gondolkodás nem a “biztonságos utánzásra” épül, hanem olyan rendszerszintű ötletekre, amelyek egyszerre kínálnak teljesítmény-nyereséget és hosszú távú fejlesztési irányt.
Ha pedig a csomag következő elemei tényleg megérkeznek — kasztni és Honda fronton is — akkor az Aston Martin akár olyan időszakba is kerülhet, amikor a riválisok nem csak követik őket, hanem inkább kapkodni kezdenek. És ez az a fajta versenyhelyzet, amitől a sport igazán jókedvre szokott derülni.
