A Brit Nagydíj időmérője után egy mondat terjedt el a pálya szélén: nem is arról szólt a Q3, ki mennyit „nyom”, hanem arról, ki mennyit ért félre egyetlen kritikus pillanatot.
Mert a Mercedes Silverstone-on különleges vezetési stílust követelt meg a pilótáitól—olyan eljárást, ami elsőre szinte szabálytalan mozdulatnak tűnhet. A csapat ugyanis azt kérte, hogy a versenyzők közvetlenül a célvonal előtt vegyék el a gázt.
Nem azért, hogy lassítsanak. Hanem hogy pont akkor legyen a legjobb a teljesítmény.
A silverstone-i pole-t megszerző Andrea Kimi Antonelli a vártnál is magabiztosabban igazolta vissza a korábbi feltételezéseket: a Mercedes egy „teljesen legális, mégis különös” energiamegosztási trükköt használhatott, amely a W17-es teljes rendszerének logikájára épült.
A történet kulcsa nem a motor hangjában, hanem az elektromos résznél kezdődik. A Mercedes autója az utolsó méterekig—szinte egészen a célvonalig—maximálisan kiaknázza az elektromos energiát. A rendszer így kapja meg a rövid, de kiemelkedően fontos löketet, amitől az autó a végén olyan gyorsnak tűnik, mintha „kifutna” a pályából.
Csakhogy a trükk itt nem a rásegítésről szól, hanem a pillanat megszakításáról.
Antonelli (és a csapat) a célvonal előtt hirtelen gázvisszavétellel szakítja meg az akkumulátor rásegítését. A lényeg: ezzel optimalizálják az egész rendszert a teljes körre vetítve. Más szóval nem csak azt nézik, hogy a kört végén mi történik, hanem azt is, hogyan „hangolódik” a power unit a szekvencia következő részére—még úgy is, hogy a Q3-ban minden századmásodperc számít.
A Formula Passion beszámolója szerint ráadásul a minta már korábban is látszott: a telemetria pénteken, a sprintidőmérőn is jelezte a gázvisszavétel jellegzetes pillanatát. Szombaton pedig Q3-ban sem maradt el a jelenet—ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a logika, csak még nagyobb tét mellett.
És ha már „csapattrükk” volt, nem egyetlen pilótánál kezdődött el.
Antonelli mellett George Russell is alkalmazta a szokatlannak tűnő technikát a célegyenesben. Ez pedig többet jelent egy egyszeri ötletnél: a Mercedes valószínűleg előre megtervezte, hogy a pálya végének sajátosságaihoz hogyan kell hozzárendelni a gép elektromos és termikus energiáinak kezelését.
Aki csak kívülről nézte, annak úgy tűnhetett: az autó „megretten” a finálé előtt.
Pedig épp ellenkezőleg: az autó így kapta meg azt a fajta kontrollált pillanatot, amivel a legfontosabb körben a lehető legtöbbet hozhatta ki magából.
Silverstone-ban tehát nem csak a pole volt a kérdés. Az igazi vita az, hogy a modern F1-ben a legjobb autó nem feltétlenül az, ami folyamatosan a legmagasabb fordulaton él—hanem az, amelyik akkor vált a legokosabban, amikor mindenki más már csak gázt taposna.
Mert a Mercedes idei üzenete most egyértelműen az lett: néha a legnagyobb sebességhez nem a végig tartó gáz vezet—hanem a pontosan, a cél előtt elvégzett visszavétel.
